2009. január 13., kedd

Szülinapi habos máktorta


A szombat esti menü kifejezetten kapcsolódott a blog címéhez, az eltérés csak annyi volt, hogy hatalmas gáztepsinyi quichek készültek. Ezeket mind az ünnepelt sütötte, én csak a tortát szállítottam.

Utólag elgondolkoztam azon, vajon miért csinálok V. szülinapjára folyton óriási habos tortákat - vajon ő szereti ennyire a tojáshabot (meringue) vagy én. Esetleg a januári hideg valamiért ezt hozza ki belőlem.

A kiinduló ötletet a beiglisütésből maradt mák adta, amit mihamarabb el kellett használni (még mindig maradt!), mivel így őrölten
csak pár hétig tartható el - legalábbis ezt mondják. Ehhez jött még a divatos párosítás szerint a meggy (házi rumos), és az ünnepi külső kedvéért a hab a tortára...
Volt még egy apróbb módosítás az eredetileg elképzelthez képest,
mivel tej hiányában a máktölteléket fehérborral főztem - gondoltam, ha a flódniba jó így, akkor nekünk is jó lesz.

20 deka liszt
(Teljes kiőrlésű rozs - a kedvencem. Szinte mindent ezzel sütök)
10 deka vaj
meggylekvár

16 evőkanál mák
10 evőkanál cukor
2 tojás
2 dl fehérbor

mokkáskanál vanília kivonat

3 tojásfehérje
4 evőkanál cukor
2 evőkanál mák


rumos meggy a díszítéshez


A tortáról rétegfelvételek is készültek, miután egy üveg aljával mélyfúrásokat végeztünk rajta.
De vissza a recepthez!

A lisztből a vajjal és hideg vízzel linzertésztát gyúrtam, amit pihentetni illett volna, de erre most nem volt idő, így azonnal kinyújtottam egy sütőpapírra (különben sem ragadna le a vajas tészta, csak a papírral könnyebb kiemelni a formából), megszurkáltam az alját, és forró sütőben készre sütöttem, úgy, hogy pereme is legyen.

Mikor a tészta kihűlt, vékonyan megkentem meggylekvárral.

A krémhez felütöttem a két tojást, belekanalaztam a cukrot és a mákot, belecsepegtettem a vaníliát, és felöntöttem a borral. Gőz fölött sűrűre főztem, és beleöntöttem a tésztába.

Itt pár óra szünet következett, de ez nem szükséges.

A már kihűlt tortára a három tojásfehérjéből cukorral vert habot halmoztam, az utolsó néhány kanálnyiba mákot is kevertem, pár perc alatt langyos sütőben rózsaszínesre szárítottam.


Legeslegvégül pedig rumos meggyel díszítettem a tetejét. (A lekvár helyére is m,ehetett volna rumos meggy, csak úgy emlékeztem, nincs kimagozva, (ki volt) és nem akartam pepecselni vele.





2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Azonnal nekilátok, mert a receptet olvasva, senki és semmi sem tarthat vissza. hamarosan beszámolok.

gmx írta...

Hú de jó! Kíváncsi vagyok!